Nagy László: Vallvadír

 

 Álmodon álmodva kopogatok,

zuhatag a sarkamban:

lándzsák, sáskák -

tudod, ki vagyok?

Személyemben én a megbuktatott,

a cidribe hajszolt, de még se halott

mesekirályság.

 

Vékony üvegcsizmám csupa pír,

ma is eleven,

a mint málnaszín láng

egy üvegszilánk

a tőr övemen.

Beláthatod homlok- s mellüregem,

hol esküdve hajnalköröket ír

a vadrózsavér, szerelem,

világos őrületem.

 

A bőrömön ország süt át,

vagyok átlátható,

a lépcsőházban is elfogható,

a május májusaként a saját

kukádhoz is megköthető -

ilyen vagyok, itt makogok,

álmodon álmodva kopogatok,

fogadj be te Rejteztető,

 

legalább a kis kamarád

aranyába, az illatos árnyba,

jó lesz a polcok legalja,

a meggyesüveg jobbja vagy balja,

de jobb ha te fátyolba pátyolsz,

pólyába pántolsz.

 

Legyen vállalható

aki átlátható,

legyen fölfogható

aki elfogható,

legyen elrejthető

aki megköthető,

legyen ámori báb-csecsemő,

mert vagyok eltörhető is,

májusian szétfröccsenő.

 

Garai Gábor: Bizalom                        

 

 

 

S ha százszor is becsapnak és ezerszer
csalódom abban, kinek szívemet,
mint álmából a rózsát, kitakartam,
s ha épp az árul el, kit életemmel
fedeztem én,
s ha tulajdon fiam
tagad meg,
s ha nem harminc ezüstért,
de egy rongy garasért adnak el engem
barátaim,
s ha megcsal a reménység,
s ha kudarcaim térdre kényszerítenek
és elátkozom már, hogy megszülettem,
s ha csak a bosszút hizlalja a hála
híveimben,
s ha rágalom kerít be,-
akkor se mondom,hogy nem érdemes!

 

Akkor se mondom, hogy nem érdemes
hinni az emberben, akkor se mondom,
hogy megélek magam is, néptelen                   

magányban, mert irgalmatlan az  élet.-

 

De csöndes szóval eltűnődve mondom:
bizalmam sarkig kitárt kapu,
nem verhet rá lakatot a gyanú;
ki-bejár rajta bárki szabadon.

 

Egy besurrant csaló tiszteletére
nem állítok őrséget tíz igaznak!
Kit tegnap itt gyöngeség bemocskolt,
megtisztálkodva ma betérhet újból;
ki kétélű késsel jött ide ma,
köszönthet holnap tiszta öleléssel!

 

Nem, nem a langy irgalmat hirdetem.
Nem hirdetek bocsánatot a rossznak,
kegyelmet a hazugnak,
nem tudok
mentséget a könnyes képmutatásra,
s az öngyilkos szenvelgést gyűlölöm,
akár a nyers önzés orvtámadását.

 

De hirdetem, hogy bűneink mulandók!
Mint a mammut és az ősgyík, a múltba
porlad a gyűlölet és a gyanakvás;
dühünk lehűl,
csak szerelmünk örök.

 

S halandó gyarlóságai között
csupán maga az ember halhatatlan.
Kérlelhetetlen gyötrelmei ellen
irgalmas vára bizalomból épül;
s az önmagával vívott küzdelemben
csak jósága szolgálhat menedékül.

 

 

 

Babits Mihály: Húnyt szemmel

Húnyt szemmel bérceken futunk
s mindig csodára vágy szivünk:
a legjobb, amit nem tudunk,
a legszebb, amit nem hiszünk.

Az álmok síkos gyöngyeit
szorítsd, ki únod a valót:
hímezz belőlük
fázó lelkedre gyöngyös takarót.

 

Vers részletek:

 

Arról, mi az élet igazi élménye

A lámpa nem látja önmaga fényét.

A méz nem érzi önmaga édességét.

Weöres Sándor: A teljesség felé; Genesis

 

 „Megmondom a titkát, édesem a dalnak:
Önmagát hallgatja, aki dalra hallgat.
Mindenik embernek a lelkében dal van,
és a saját lelkét hallja minden dalban.
És akinek szép a lelkében az ének,
az hallja a mások énekét is szépnek.”

Babits Mihály: Második ének 

(Az ifjú király; III. rész: A vihar)

 

„Nem az énekes szüli a dalt:
a dal szüli énekesét.
Lobbanj föl, új dal, te mindenható!
Szülj engem újra, te csodaszép!”

Babits Mihály: Mint forró csontok a máglyán

 

 „Aki méltó, – magában hordja
a szépet s az álmélkodást,
tulajdon visszfényét ragyogja,
magától kér feloldozást.”

Garai Gábor: Visszfény

 

„Legyen előtted mindig út,

Fújjon mindig hátad mögül a szél,

Az eső puhán essen földjeidre,

A nap melegen süsse arcodat,

S míg újra találkozunk,

Hordozzon Téged tenyerén az Isten.”

Ősi ír áldás

 

„Most este van, lefekszem
napomra visszanézek,
fáradt vagyok, meleg volt,
a hőség elcsigázott,
sokat futottam, mentem
s a por belepte lelkem,
mint utszéli virágot.”

Várnai Zseni: Most este van...

 

 „Ki farag valaha bennünket egészre,
ha nincs kemény vésőnk, hogy magunkat vésne,
ha nincs kalapácsunk, szüntelenül dúló,
legfájóbb mélyünkbe belefúró?”

Babits Mihály:Psychoanalysis Christiana

 

 „Az a gyáva,
Ki, amit érez, elrejti magába,
És ami benne gyönge, emberi,
A másiknak föltárni nem meri.”

Heltai Jenő

 

„Helyükre kerülnek mind az Igaz Gyöngyök,

Mert Sorsodról Szíved Örökre döntött!”

Götli Kinga Réka: Gyöngy-vers

 

 

 

Oldal: Kedvenc verseim
IGAZGYÖNGY Ezer kilométer a Szent Jakab-zarándokúton - © 2008 - 2024 - igazgyongy.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat