Bemutatkozás:
Antal Judit vagyok, 1964-ben születtem Debrecenben.
Balmazújvároson nőttem fel és ott jártam általános iskolába és gimnáziumba. Az akkor még nagyközség, most már város kultúrája, stílusa, tanáraim, osztálytársaim nagy hatással voltak a személyiségemre.
Diák koromban olvasóklubba és olvasótáborokba jártam és szerettem rajzolni és verset írni. Énekkarba is boldogan jártam, pedig sajnos nem túl jó zenei adottságaim vannak.
Amióta az eszemet tudom óvónő szerettem volna lenni. Fel is vettek a főiskolára, de a szerelem akkor fontosabb volt számomra, így abbahagytam tanulmányaimat és férjhez mentem. És megszületett első gyermekem: János.
Építkeztünk, és közben megpróbáltam munkát találni. Egy irodában kezdtem el dolgozni, de nagyon erős volt bennem a vágy az óvónői munka iránt. Így Hortobágyon helyezkedtem el az óvodában mint képesítés nélküli óvónő, és újra jelentkeztem a főiskolára. Tanulmányaimat újabb anyai örömök mellett végeztem, ugyanis nagy örömömre megszületett Tamás fiam.
Sajnos 1992-ben elváltunk és én Debrecenbe költöztem a fiúkkal. Erre a válásra, ha a fiúk nem tartották volna bennem a lelket, teljesen rámentem volna.
Repülni tudtam volna a boldogságtól, amikor a debreceni Károlyi Mihály Úti Óvoda-Iskolában kaptam állást. Egyedül élni albérletben azonban két gyerekkel, kezdő óvónői fizetésből nem volt egyszerű, de megoldottam.
Egy kiszámíthatóbb élet reményében el kezdtem tanulni Szegeden egy másoddiplomás mentálhigiénés képzésben. Életem egyik legjobb döntése volt. A képzés számomra minden eddiginél színvonalasabb, gyakorlatiasabb volt. Ráadásul amikor elvégeztem magasabb lett a fizetésem, és ezzel a szakterülettel új lehetőségek nyíltak meg előttem. Nem utolsó sorban pedig lelkileg is segített talpra állni, megerősödni.
Időközben férjhez mentem és megszületett Sára Borbála, gyönyörű leányom.
1995-től másodállásban a Hajdu-Bihar megyei Pedagógiai Intézet mentálhigiénés szaktanácsadója lettem. 1999-től pedig a Görgey Utcai Óvoda vezetője. Szépen kezdett sínre kerülni az életünk. De sajnos ez a „vonat is kisiklott”.
Aki most ezt olvasva azt hiszi, hogy nem tudok küzdeni egy kapcsolatért, az téved. Csak ehhez egy ember nem elég. Viszont ha valami bánt az eddigi életemben az az, hogy a gyermekeimnek nem tudtam nyugodt, ép családi életet biztosítani. Nagyon nagy, talán életre szóló veszteség volt ez az életünkben.
De küzdő típus vagyok, vagy azzá lettem az évek alatt. Így egy szebb élet reményében 2001-ben elköltöztem két gyermekemmel Győrbe, és újra férjhez mentem. A férjem Bánházi György, építő mérnök, remélem vele már kéz a kézben fogunk együtt megöregedni és nagyszerű unokákat nevelgetünk majd.
Győrben is a Pedagógiai Intézetben kezdtem el dolgozni, aztán a BGR központban. Most pedig már kb. 4 éve főállásban a saját vállalkozásunkban dolgozok, és már lassan 3 éve a férjem is velem dolgozik.
Vállakozásunk a Barbori Humán Szaktanácsadó Bt. www.ovodaitanacsadas.hu - 14 megyében viszünk helybe előadásokat, tanácsadást, szervezetfejlesztést, akkreditált képzéseket, és írtam 3 szakmai könyvet is.
Akikkel munkám során megismerkedek, együttműködök, azokat a szívemben őrzöm.
A fiaim közben felnőttek és önálló életet élnek. János Angliában dolgozik, Tamás Szombathelyen. Sára pedig elsős gimnazista. Nagyon szeretem őket és büszke vagyok rájuk.
Szabadidőmben nagyon sokat olvasok, imádok sütni-főzni, kertészkedni, és túrázni, barátokkal beszélgetni; de a teraszon is szeretek pihengetni és hallgatni a madarak énekét.
Életem nagy ajándéka volt az El Camino, hálás vagyok, hogy végig járhattam és, hogy ezt az élményt most megoszthatom másokkal.
Antal Judit